János Pál, I., Albino Luciani (Forno di Canale [1963-tól Canale d`Agordo], Velencétől 100 km-re É-ra, 1912. okt. 17.-Róma, 1978. szept. 28.): VI. Pál utódaként 1978. VIII. 26-IX. 28: pápa. - Apja sokáig vendégmunkás volt Svájcban, majd a velence-muranói üveggyárban dolgozott mint üvegfúvó mester. ~ az el. isk. után a feltrei kisszemináriumba, majd a bellunói nagyszemináriumba lépett, ahol 1935. VII. 7: pappá sztelték. Káplán szülőfalujában, 1937: teol. tanár és vicerektor a bellunói Szem-ban. 1947: drált a római Gergely Egy-en. Dogmatikát, szentírásmagyarázatot, erkölcstant, patrisztikát, kánonjogot, műv-tört-et tanított. 1948: az egyhm. ált. helynökének helyettese, 1954: helynök. 1958. XII. 27: Vittorio Veneto pp-évé szent., jelszava: „Alázatosság!” 1962-65: részt vett a II. Vat. Zsin-on. 1969. XII. 15: velencei pátr. 1972-75: az olasz ppi konf. elnökh-e, 1973. III. 5: bíb. Szót emelt a válás és különösen az abortusz, valamint a veszélyesnek tűnő liturgikus és lelkipásztori kísérletezések ellen. - 1978. IX. 3: iktatták be Szt Péter székébe. Kettős nevet vett föl, amit VIII. 27: azzal indokolt, hogy XXIII. János p. szentelte pp-ké és VI. Pál p. 15 éves egyházszolgálata példakép volt számára. Hozzátette azonban: „Ne értsük félre egymást! Nem rendelkezem sem János pápa jóságával, sem Pál pápa tudós kulturáltságával, de helyükre léptem és megpróbálok az egyháznak szolgálni.” Ugyanezen a napon a Sixtusi kápolnából rádióüzenettel fordult az egész világhoz, amelyben körvonalazta pontifikátusának célkitűzéseit: az egyházi élet megújítása a II. Vat. Zsin. elvei szerint, az egyházfegyelem megszilárdítása az önkényes újítókkal szemben, az egyh. törvénykönyv revíziójának befejezése, az ökumenikus törekvések folytatása, a világgal, sőt a nem keresztényekkel folytatandó párbeszéd keresése, az igazi béketörekvések támogatása. A nyilvános audienciákon mondott rövid, tartalmas és gyakorlatias beszédeivel feltűnést keltett, egyh. körökben pontifikátusához nagy reményeket fűztek. - Utóda 1978. X. 16: II. János Pál. - M: Illusztris barátom! Ford. Sántha Máté, Eisenstadt, 1981. T.J.

Három pápa. Ford. Kardos Klára és Jálics Kálmánné. Kismarton, 1979. - Török József: Századunk pápái. Újvidék, 1991. - Mondin 2001:765.